Mivel harisnyás idő van már gondoltam kicsit beszélgessünk a nejlonharisnyáról, vagy ahogy gyerekkoromban hívtam: harinnyáról. (Megjegyzem a család még most is így hívja néha.)
Nem tudom ki hogy van vele, de nálam ez a rémálom kategória. Kifejlesztettem pár trükköt, hogy hosszabb ideig együtt legyünk harisnyáimmal, gondoltam megosztom veletek ezeket. De előtte egy kis harisnyatörténetet kaptok tőlem, mert engem is érdekelt.
Nejlonharisnya rövid története:
A nejlonharisnyákat 1940. május 15-én kezdték árusítani az USA-ban, s négy nap
alatt 4 milliót adtak el. A nejlonharisnya bekerült a nőiesség
fegyverei közé - ugyan a háború véget vetett fejlődésének, a
megszállt országok hölgyei bármire képesek voltak, hogy megszerezzék. A
háború után a megmaradt készletekre a nők rávetették magukat: 6 óra alatt 50
000 darabot vettek meg, máshol a zuhogó esőben 40 000 nőből álló sor
kígyózott.
Három évre rá már normalizálódott a termelés, a selyemharisnyákat egyre
határozottabban leváltotta a nejlontermék. A körkötőgépek a második
világháború után jelentek meg, maguk mögé utasítva a varrott harisnyákat
gyártó pamutkötőgépeket. A szálak súlya alapján megkülönböztették a különböző
"den"-es típusokat, a nyári 8, a mindennapos 15, a vastag
30-50 denes lett.
A legújabb harisnyák már csak combig értek, és speciális pánt tartotta meg a
lecsúszás elől. 1958-ban pont a meztelenséget sugalló testszínű
nejlonharisnya inspirálta a tervezőket: a ruhaaljat felemelték pár centivel,
mely alatt varrás nélküli, finom testszínű harisnya parádézott. A hatvanas
években a vegyipar, az anilinfestészet fejlődése elősegítette az extrém
színek tartós festését, majd megszületik a spandex, egy
idomuló anyag, mely a női testet ott modellezi, ahol kell.
Rövid idő múlva megszületett a harisnyanadrág, melynek bugyi-része
feleslegessé tette a harisnyakötőt. A "tights" már szépen
feszült a női testre, főleg a deering miliken anyagnak köszönhetően, mely
erősen feszült és szép necc felsőrészt formált. A combkötő erotikus céllal
persze megmaradt a hátul varrott harisnyákkal egyetemben, s nyáron a combfix
is polgárjogot nyert.
Tippek a hosszú életű harisnyákért:
1. Csak márkás, jó minőségű harisnyát veszek (én esküszöm a Calzedoniára)
2. Nem vásárolok sokat egyszerre, mert szerintem az állásban rehülnek, fáradnak. Kb. 2-3 db van csak otthon.
3. Méretemnek megfelelő harisnyát veszek, hogy ne kelljen húzogatni, rángatni. (Ha kicsi akkor erőltetem a felvételt, ha nagy napközben mászkál és rángatom)
4. Csak kézzel mosom őket, soha nem rakom mosógépbe
5. Harisnyahordó időszakban odafigyelek a sarkaim puhaságára, így sűrűn reszelem és vastagon bekenem estére.
6. Mindig bekenem magam testápolóval felvétel előtt, így nem viszketek a harisnyában (és nem vakarózom, aminek szakadás a vége)
7. Körmeimet a lábamon harisnyás időben rövidre vágom
8. Azokat a cipőket, amiket harisnyás lábra húzok átnézem belülről, hogy ne legyen olyan kis kiálló darab, ami szakíthatja a harisnyát.
Mindezek ellenére azért jelesebb alkalmakkor viszek magammal egy pótharisnyát. Mert persze ha van nálam, nem történik semmi baj, de ha nem... :(
És végül anyukám tippje, ha tapad a ruha a harisnyához: testápolózzuk be a kezünket, majd a krémes kezünket húzzuk párszor végig a harisnyás combunkon. (Hétvégén alkalmaztam is, mert a csini zöld ruha tapadt a harisnyámhoz!) Állítólag ruhaöblítő is jó erre a célra!
Ti milyen viszonyban vagytok a harisnyáitokkal? :)